A bútorokat, illetve több cuccot az IKEAban szándékoztunk megvenni. Ennek külön története, hogy a brit IKEA honlapján kinéztük mit is szeretnénk venni, a budaörsi áruházban (közvetlenül a sikeres vezetői vizsgám után) pedig meg is néztük, hogy jó lesz-e. Pár eltérést találtunk, mint például magyarországon már nem kapható, amiből még kint van elfekvő készlet. Szóval az előző napok autós mizériái után már rájöttünk, hogy nem kéne előre kinyomtatott útvonalakkal menni Welwynből a Tottenhami áruházba, mert annak tuti eltévedés a vége.
Hajnalban, kevéssel nyitás után érkeztünk a Sainsbury's nevű bevásárlóközpontba. Vettünk pár holmit, és nekem végre SIM kártyát a telefonba, hogy legyen internet, legyen a telefonon navigáció. Ezzel sokkal egyszerűbben találunk meg bármit is.
A Virginmediát választottuk (Móninak is vettünk egy faék egyszerűségű készüléket és természetesen feltöltős konstrukcióban) mert 10 Fontért 1Gb adat jár és 1000 SMS (ezek nem viccelnek), 15 Fontért 3Gb adat (mobilról beszélünk!) és 3000 SMS. Ezt nem tudom ki használja ki, de eszméletlen mennyiség.
Szóval a probléma ott kezdődött, hogy az áruházban csak normál méretű SIM kártya volt, az én telefonom pedig sajnos csak a mikro-SIM fogadására alkalmas. Korábban hallottam olyat, hogy ezt meg lehet vágni, vagyis a kártyát ollóval meg lehet faragni és működik. Megvettem a biankó kártyát, és a vevőszolgálati pulton reggel 7:20kor egy ollóval a szörnyülködő staff orra előtt nekiestem...
És sikerrel. Gyorsan fel is töltöttük, az internet szerencsére nem igényelt exra beállíttás, azonnal bejött rajta, nyomás. A reggeli csúcsban elszaladtunk három bringaboltba, hátha találunk olcsó, használt kerékpárt, de sajnos nem volt. Ezek után nyomás az IKEA.
Egy kellemes ebéd után elegendő volt közel három óra arra, hogy mindent megvegyünk. Sajnos több apróságot kihúztunk spórolás címén, de volt pár dolog, amivel viszont sokkal jobban jártunk. Mustafa nevű indiai szállítónkkal ugyan nehezen értettünk meg egymást, de a legolcsóbban hozta "haza" a cuccainkat.
Vásárlás után, IKEA
A szállítónk
Legelőször az ágyat raktuk össze, mert a matrac összetekert vákuumozott formátumban kapható, és az IKEA szerint kéne neki pár nap felbontás után, hogy visszanyerje az alakját. A legvégén kiderült, hogy az egyik főalkatrész (a középső fém merevítő) nincs mellékelve a csomagban (nem is kellene egyébként), és enélkül használhatatlan. Este lévén már sötétben visszafurikáztunk az ideiglenes szállásra, és vacsoráztunk egy "bóti" előre csomagolt valamit.
Másnap reggel, gondos mérlegelést követően 6kor keltünk. Gyors reggeli, és minden cuccal együtt "haza" jöttünk. Reggel halkan az összes bútort összeraktuk, hátha még gond lenne valamivel. Még jó, mert az egyik asztal lábából is hiányzott valami. 8kor ismét autó, irány megint az IKEA. Előtte még egy bringa boltba beugrottunk nyitásra. Szegény indiai eladó még a csipát törölgette a szeméből, de mi már válogattunk, végül vettünk egy bicót egész jutányos áron (Ł70 volt a végösszeg). Az IKEA-ban sikerült beszerezni a kimaradt dolgokat. Utána még megvettük Welwyn központjában, ami még kimaradt (esernyő, lila hagyma...stb.), délben már "haza" is értünk, ebéd, kipakolás, bicikli összeszerelés, kis autó takarítás után 1-kor felkerekedtünk, hogy megtegyünk utolsó utunkat Lutonba a bérelt Fiat 500-unkkal. Kettőkor leadtuk az autót, 2 átszállással és kb. 1 óra várakozással, 1,5 óra buszozással és 40 perc gyaloglással sikeresen "haza" is jutottunk. :)
Otthon a már lassan szokásosnak mondható, bóti tikka-mikka-pash-basha ízű kicsit csípős indiai vacsoránk elfogyasztása után megint munkának láttunk azzal a célzattal, hogy majd most mindent gyorsan rendbe szedünk a lakásba....egy órával később, felbontottunk egy sört annak örömére, hogy túléltük a bal oldali közlekedésben való autóvezetést. Mozgalmas volt ez a nap.
