Ezt a történetet már jó ideje szándékozom megírni, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy sikerült is. Mozgalmas nap volt, de még mindig mosolygok ha eszembe jut.

----

Hogy, hogy nem, az egyik ügynökségen keresztül volt alkalmam pár napot dolgozni, egy kis pénzt keresni. Itt ismerkedtem össze Kevinnel, akiről kiderült, hogy történetesen a szomszédunk, egy háztömbben lakunk. Sajnálatos módon költöznie kellett, mert a lakás tulajdonosa eladta a lakást.

Én pedig felajánlottam neki, hogy ha itthon vagyok és nem dolgozom, akkor örömmel segítek. Ez a bejegyzés a költözés egyetlen napját örökíti meg.

Kevin elég rég óta él a településen feleségével és a lányával, de sajnos szétköltözés lett történetük vége. 47 éves, grafikus, és sajnos szintén munkanélküli.

Azt beszéltük meg, hogy minnél korábban kezdünk. Reggel 7kor kelés, gyos kávé, majd jön egy email, hogy inkább legyen 8, mert még csak most kelt fel. Mondom jó, még szerencse hogy nem hatkor keltem. 8 után nem sokkal csönget, hogy mehetünk. Én azt hittem, hogy rendelt fuvart, és majd jön két markos legény (ahogy nálunk szokás), egy kisebb teherautóba mindent bepakolnak, és ebédre készen is vagyunk. Hát nem. Kevin bérelt egy mikrobuszt, és ketten ürítettük ki a lakást. Az egész napi terv rögtön az elején borult, mivel Kevin becsukta maga mögött az ajtót… a kulcs pedig benne maradt a zárban. Belül.
Reggel 8:15, a költöztetés napja, és nem tudunk bemenni a lakásba. Csodás napnak néztünk elébe. Vad telefonálgatás a tulajnak illetve a bérbeadó ügynökségnek, de sajnos mindenhol csak üzenetrögzítő válaszolt. Bepattantunk a saját autóba és pár perc alatt átugrottunk a tulajhoz, hátha otthon van még, és akkor ad egy pótkulcsot. Sikeretelenül zárult a terv, így nálunk várakoztunk. Az ügynökségen valami kavar volt a kulcsokkal, így ők sem tudtak pótkulcsot adni. Időközben befutott az autóbérlős fiatalember, aki azért jött, hogy elvigyen az autóig. Megvolt a papírmunka és az ellenőrzés, beszállunk.
Kevin aranyos volt, mondta, ha van rutinom, akkor vezethetem én is, mert Ő még soha nem vezetett ekkora dögöt. Mondom köszönöm, de nekem még normál autóval sincs rutinom, nemhogy kisbusszal.
Mire haza értünk, már itt várakozott a “betörő”. 55 fontért 2 másodperc alatt kinyitotta az ajtót. A levélbedobón bedugott egy spéci szerszámot, majd az egész ajtót megemelte, és feltárult a lakás. Pofátlan árképzés, de valamiből neki is élni kell. Na ezután 3 kanyarral elvittük a bútorokat és a dobozokat a helyi konténeres raktárba.

Ilyen ún. self-storage már nálunk is van, tulajdonképp egy hatalmas épület, amiben különböző méretű “szobákat” lehet bérelni. Van kisebb, nagyobb csak a pénztárca szab határt. No délutánra telepakoltuk az egész pár négyzetméteres kis lukat. Estére már nagyon fáradtak voltunk, így a helyi halasnál vacsoráztunk, aztán pedig nálunk folytattuk a mókát. Koccingattunk, majd előkerült egy jófajta házi pálinka is, ami szegény fáradt szomszédunkat hamar boldoggá varázsolt. Mindez persze három óra leforgása alatt. Másnap reggel kissé kótyagosan búcsúztunk.

Frissítés:
Kevin időközben visszatért. A szomszéd településen talált munkát. Egy koccintás még várat magára.