Csupán tudatjuk minden kedves résztvevőnek, hogy egyben, sikeresen megérkeztünk.

De ezzel itt nincs vége, a tovább gombra kattintva eddig eltitkolt, rejtélyes igazságokról olvashat a nyájas Olvasó.

Tegnap este elérte Magyarországot az amúgy országokon átívelő nagy havazás. A családi látogatásról hazaérve nálunk is elkezdett szálingózni, ami aggodalommal töltött el minket. Félreértés ne essék, szeretjük mi a havat, sőt, egyenesen imádjuk, csupán a repülés miatt motoszkált a fejünkben egy kis idegeskedés. Vajon tényleg csak pár centi fog esni, ahogy ígérték, vagy az egész felhőrendszer megmakacsolja magát, nem hallgat a meteorológusokra, és csakazértis 20 centi hófehér, ropogós porral hinti be pest megyét? Vajon Ferihegyen fog-e esni a hó? Lesz-e erős légörvény a frontrendszerek miatt, amik most keserítik Európát?

Hát nem. Reggelre a beígért pár centiméteres hó, eltakarított/elősózott utak, nulla forgalom. Utóbbi oka akár a hajnali 4 órás időpont is lehetett, de mindenki döntse el ízlése szerint. Ferihegyen semennyi hó nem volt, így probléma nem lehetett az indulással. A százvalahány álmos tekintet bágyadtan foglalta a helyét az egyébként teljesen új repülőn. Nem egy leharcolt, sok tízezer repült órát maga mögött tudó, néha megfáradtan zörgő, nyikorgó repülővel mentünk., hanem egy új Airbus 320-al. Az újabb, átgondolt ülések miatt kényelmesen elfér mindenki térgye-kalácsa. Az utastér fényei is kellemesebbek, habár szerintem nem voltam egyedül azzal, hogy a teljes út idejére lekapcsolhatták volna a fővilágítást. Aki aludni akar tegye, aki meg kávét, vagy szendvicset venne, majd előre/hátra megy a légiutas kísérőkhöz. Az út viszonylag sima volt, szerencsére elmaradt a bevizionált "mostzuhanunkle" szerencsére elmaradt.

(sajnos egyszer - pont Londonból haza repülvén - egy szép napsütéses délután a levegőben kaptuk el azt a vihart, ami 2 nappal később tépázta meg egész Magyarországot. Sok ezer méter magasan, derült égből vadul kezdte el dobálni a gépünk. Mikor a több percnyi hánykódás után, a tapasztalt légiutas kísérő arcára is kiül a félelem, az azért nem olyan megnyugtató. A pilóta - hangja mögött vészjelző sípol- ellentmondást nem tűrő hangon parancsolta székbe a kísérőket, akik a gurulós kiskocsit szinte hátrahagyva szíjazták be magukat. Szóval azóta aggódunk a léörvények miatt)

Jól esett volna egy kis alvás, de az sajnos elmaradt.
A gép rendben landolt, és mivel nem leghátul voltunk, gyorsan el is hagyhattuk a gépet. Meglepően gyorsan elértünk az útlevél vizsgálatig, már-már hihetetlennek tűnt, hogy gyorsan végzünk. Persze nem lehet mindenben szerencséje az embernek, a fekete leves még hátra volt. A biometrikus útlevélel rendelkezők sorába álltunk, remélvén a gyors átjutást. Nem sokan álltak előttünk, de azok úgy szerencsétlenkedtek, hogy a másik, ám lényegesen hosszabb sort végig állva hamarabb végeztünk volna. Ez a fajta útlevélvizsgálat úgy zajlik, hogy az ember még otthon kiváltja az újabb útlevelet, amibe már egy kis chip-et, vagy valamit integráltak. Ebben benne van minden adat digitálisan, az ujjlenyomatok, és talán a fénykép is. Az ember beáll egy géphez, aminek az elején van egy kis szkenner. Az üveglapra helyezi a kinyitott útlevelet, amit a kis masina beszkennel. Ha minden rendben, kinyílik egy ajtó, és egy előre meghatározott helyre kell állni. Egy kamera lefotózza az embert, és hajrá, szabad az út. Na ez elég sok embernek nem sikerült, pedig mindenhol kis piktogramok, és útmutató videók mutatják, hogyan is kell csinálni.

Túljutottunk. Már csak a bőröndöt kellett felmarkolni. A magyarokat mindig megsétáltatják, a reptér egyik végéből a másikba kell menni mindenért. Egy kis technikai probléma miatt több mint fél órát kellett várni arra, hogy a bőröndök megérkezzenek. Viccelődés, és tanakodás, ha hétfő reggel lenne, és az ember még be akarna érni a munkahelyére, akkor tuti elkésne. Szerencsére a taxi hamar megtette az utat, és szerencsére csak egyszer csúsztunk meg egy körforgalomban a jégen, úgyhogy annyira nem volt gond. Egy kicsit többet fizettünk mint a szokásos, majd legközelebb foglalunk autót.

Itthon minden rendben volt, finom meleg volt a lakásban, és szerencsére egész estig hét ágra sütött a nap. A bőröndből kipakoltunk, szerencsére újabb tárgyakkal bővült a lakás. Ezeket már legalább nem kell megvenni. Ugyan megviselt a hajnali kelés és az utazás, kótyagosak voltunk egész nap.

Az elmúlt két hétre volt egy kis felmentésem a házimunka alól, de hogy újra itt vagyunk, mindennek folytatódnia kell...