Szombaton úgy határoztunk, hogy ismét beugrunk Londonba egy kis kirándulásra.

Eredetileg nem feltétlenül mentünk volna az étterembe, de az első úticélunk nem jött össze, úgyhogy metróra szálltunk, és irány az étterem.
Útközben több probléma is akad, a Jubilee metróvonal egy részét hétvégére lezárták, így buszoznunk kellett. Aki ismeri a londoni buszozást, az tudja, hogy azért nem olyan egyszerű. Nem minden megálló van feltűntetve, csak a főbb csomópontok, ennek megfelelően a hangosban sem mondja be az automata.

Már jó három megállóval túlmentünk, mikor feleszméltünk, hogy át kellett volna szállnunk. Sebaj, újratervezés. Szerencsére a telefon remek szolgálatot tesz, már amikor. Összességében vagy két óra volt az út, de megérte.

A képen talán látszik a mennyiség. Én ugyan begyűrtem, de utána egész nap nem voltam magamnál. Az íze pedig leírhatatlan. Igazi otthoni. Mátrai borzacska és Ördöglángos, savanyúval és az elmaradhatatlan limonádéval. Sajnos a palacsinta nem fért már, így azt legközelebbre tartogatjuk. Mert ide tuti megyünk még!

A közelben volt egy látványosság, amit már szintén rég óta tervbe vettünk, de sajnos mindentől nagyon messze van. BAPS Shri Swaminarayan Mandir.

Más néven a Neasden Templom, teljes egészében hagyományos eljárással és hagyományos anyagokból épült, 1995 augusztusában adták át.
Guinnes rekordot is tart, mint a legnagyobb indián kívüli hindu templom.
Belül fényképeket nem tudtunk készíteni, de megéri rákeresni az interneten. Márványból faragott csupa-csipke interiőr, amit még nem evett meg az idő vas foga.

Utolsó képen pedig egy kép London King's Crossról. Csak úgy.