Hogy hogyan alakult ez így, nem írom le, nagyon sokan ismerik már a sztorit.
A lényeg az, hogy dolgozni és élni jöttünk ki, és igyekszünk szem előtt tartani a "ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak" nagybecsű közmondást (J. Ceasar). Próbálunk boldogulni egyedül, különösebb segítség nélkül. Hallottunk már jót/rosszat a kinti magyarokról, például, hogy még távol otthonról is sokszor az megy, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, ahelyett, hogy segítenék egymást. Reméljük be tudjuk bizonyítani ennek ellenkezőjét.

Három alaposan megpakolt bőrönddel indultunk, plusz a két hátizsák. Rengeteg olyan dolgot is hoztunk, amitt amúgy turistaként nem hurcibálnánk, A wizzairnél szerencsére máshogyan alakulnak a poggyász súlyozások mint más légitársaságnál. Itt nincs a huszon pár kilós határ, hanem egységesen legfeljebb 32kg lehet egy bőrönd. Ha ennél több, fel sem engedik a gépre. Így összesen 90kg csomagot hoztunk ki.

Még otthon intéztünk bérelt autót. A sok csomaggal nagyon körülményes lett volna a tömegközlekedés. (itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy sajnos azóta is van egy igen problémás ügyünk ezzel a társasággal, mivel anyagilag rettentően kellemetlen és bonyolult helyzetbe hoztak. Ezt később kifejtem)

Magát a céget is problémásabb volt megtalálni, így rögtön kis izgalommal nyitottunk. Szerencsére hamar megoldódott, és bepakoltunk a kicsi kocsiba Vauxhal Astra helyett egy izmosabbra alakított Fiat 500ast kaptunk.

Jómagam alakítottam a mitfahrer szerepét. Néztem a térképet, és mondtam merre menjünk. Móni épp eléggé le volt fáradva a bal oldali vezetéstől.

Első nap rögtön WGC (Welwyn Garden City) volt az útirány. Nem sokkal zárás előtt megtaláltuk az ingatlan irodát, akiktől béreljük a lakást. Gyorsan átolvastuk a 12 oldalas szerződést, majd kifizettük az előleget és az első havi bérleti díjat. Itt egy kicsit megijedtünk, hisz elég kevés készpénzünk maradt. De sebaj.
Irány a lakás, megnézzük milyen is, hisz csak fényképen láttuk korábban, illetve egy kedves ismerősnek köszönhetően videón.
Hogy pontosan hány négyzetméter, vagy láb sajnos nem tudjuk, de elég pici. Bár két személyre amúgy teljesen jó. (Ez van, mikor az ember vidékről, egy szép, tágas kertes házból elköltözik)
Habár az első éjszaka nem az új szerzeményben aludtunk, a bőröndöket már itt pakoltuk le, ne kelljen annyit hurcibálni őket, hisz mindegyik 26kg felett volt.
A hosszú nap után, első este egy ismerősnél aludtunk. A lakása még kisebb mint a miénk, igaz sokkal jobban belakott. Itt kicsit kifújtuk magunkat, és lélekben felkészültünk a következő napi hajrára...