Első, angliai szilveszterünk kellemesen alakult, nem gondoltuk volna, hogy ennyire nyugisra sikeredik.

Először tervben volt, hogy Londonban töltjük a szilvesztert egy buliban, de mivel igen borsosra kerekedett volna a csupán egyetlen este számlája, így inkább lemondtunk erről az ötletről.

Móni egyik kollégája szervezett egy kis görbe délutánt, de végülis csak mi mentünk. Móni kollégája, felesége és az óvodába készülő csepp lányka. Az ismerős The Doctor's Tonic-ba szerveződött a délután.

Fotó: collider.com

A hely nagyon jól néz ki. Hangulatos, és nagyon angol. Nem olcsó, de cserébe van ital választék és a konyhája is remek (próbáltuk, bizonyított!). Mindenki az ételekre gyúrt otthon, szinte korgó gyomorral indultunk el mi is otthonról 6 óra tájékán. A finom szilveszteri fogás azonban elmaradt, ugyanis egy hevenyészve nyomtatott cetlin az állt, hogy délután 5 órakor a konyha bezárt.

Én kicsit aggódtam, hogy tele lesz a hely, és talán asztalt kellene foglalni. Szerencsére rám cáfolt a valóság, ugyan nem volt üres a hely, de akadt még pár szabad asztal. Egy italt kikértünk, majd a gyomrunkat követve a távozás útjára léptünk, és kerestünk egy másik helyet. A központban több pub és étterem is van, így szerencsére nem kellett sokat keresnünk.

Következő állomás a Two Willows. Mind külsőben, mint interiőrben roppant hasonlít az előző helyre, talán egy cseppet olcsóbb. Ódon kör alakú faasztalhoz telepedtünk a padlószőnyeges, tapétás és fényképekkel kidekorált sarokba. Akadt még egy karácsonyfa isl Társaságunk legfiatalabb tagja rögtön kiszúrta magának, és a lehetőségekhez mérten szét is szedte (műanyag fenyő, műanyag díszekkel). Nagy kart nem okozott, de pár dísz a földön landolt, és az egész szerkezetet végül a sarokban támaszkodott. Valami hamburger ettünk. Persze nem “valami” volt, hanem isteni finom, fűszeres, szaftos dupla húspogácsás álom, isteni paprikás mártással és az elmaradhatatlan chip-el. A nevére nem emlékszem, de miután hónaljig zsírosak és szaftosak voltunk, nem is lényeges. Befejeztük az ital kört, majd a kis család este 8 óra magasságban sajnos haza indult, a kicsinek aludnia kell.

Mi még maradtunk és csendben, a sarokban iszogattunk és beszélgettünk. Az ital jól fogyott a helyen, ez a közönség hangerejében is meghallatszott, egy bizonyos zajszint alatt már nem tudtak az emberek köszönni egymásnak. Részben emiatt, de mi is elindultunk. Első ötletünk, hogy haza megyünk, megnézünk egy filmet és otthon koccintunk. Útközben egyre több helyen szórták a rakétákat, meghozták a kedvünk, hogy benézzünk még valahova.

Hetekkel korábban már néztünk egy helyet, és most úgy gondoltuk, hogy be is megyünk. Egy idősebb bácsi állt az ajtóban, és mondta, hogy csak tagoknak szabad bemenni. Kicsit szomorúan, de elkönyveltem magamban, hogy akkor ide sajnos nem megyünk be. A bácsi viszont kapásból kérdezte, hogy ismerünk-e valakit bent. Mondtuk, hogy sajnos nem, de ez sem volt olyan nagy probléma. Oda szólt a “pénztáros/ruhatáros” másik úrnak, hogy engedjen be minket, nem tűnünk problémás alakoknak. Szuper! Persze felvetténk az adatainkat, hisz ez mégis csak egy zárt klub (nem public house!). Bent szuper volt a hangulat, habár a közönség inkább egy nyugdíjas otthonra hasonlított. Volt több TV, amin mindenféle programok mentek, volt biliárd, és darts, nomeg az elmaradhatatlan bárpult. Tizenvalahány csapolt sör, cider és ale volt, és vagy 50-60 féle tömény ital, melynek fele különféle whiskey. Itt óvatosságból átváltottunk angol nyelvre, nehogy probléma legyen, hogy a külföldiek már a zárt brit klubokba is betörnek. Étel nem volt, így mindenki otthonról hozott süteményeket, chipseket és egyéb rágcsálnivalókat. Volt tombola, de abban inkább nem vettünk részt – nem is maradtunk odaáig. Csendben iszogattunk, beszélgettünk és néztük a társágot. Az ital árakon viszont csodálkoztunk, mert nagyon olcsó volt, ahhoz képest, hogy máshol mennyibe kerülnek.

Nem sokkal éjfél előtt azonban elindultunk haza. A szomszédságunkban privát tűzijáték volt, ezt megcsodáltuk, a végén pedig az egész utca tapsolt. Éjfélkor a tetőablakot kinyitva, pezsgővel a kezünkben néztük a környék rakétáit. Szerencsére elég nagy területet látni be, így egyszerre 8-10 helyszín rakétáit látthattuk. Ez után viszont bevágtuk a szunyát. Kint kellemetlenül hideg volt, nem nagyon akaródzott kint tovább sétálni.