Az első fagy a környéken. GYÖNYÖRŰ! Csak piszok hideg van odakint.
A tetőablak
Ez pedig a szomszéd iskola focipályája
Az első fagy a környéken. GYÖNYÖRŰ! Csak piszok hideg van odakint.
A tetőablak
Ez pedig a szomszéd iskola focipályája
Mivel ragyogó időt ígértek hétvégére, ismét bevonatoztunk Londonba. De gondolom ez már nem is kérdés, ha szombat akkor London.
Ismételten egy olyan eseménybe botlottunk, amiről semmit sem tudtunk, a hajtás után mindenki elolvashatja mi is volt ez a döbbenetes, fergeteges esemény.
Hétvégén ismét London volt terítéken.
A reggeli 9:23-as vonatot kényelmesen elértük. A peronon még egy kávét is tudtunk venni, gondoltuk majd kényelmesen ücsörögve elszürcsölgetjük. Első meglepetésünk, hogy a vonat tele volt, a másik, hogy többen is rajzfilm figurának öltöztek. Egy kis furakodás után leültünk a bőrönd tárolóba, majd hála az okos telefonnak, gyorsan megnéztem mi is lesz Londonban.
Szóval az elmúlt héten több, ráadásul elhúzódó technikai probléma is akadt, melyek, és a háztartás mellett sok időt nem tudtam a blogra szánni (azért nem kell sajnálni).
Előre is elnézést mindenkitől, hogy ilyeneket írok, de előre jelezném, hogy aki nem kíváncsi számítástechnikával kapcsolatos írásokra, az még most lapozzon tovább. Furcsa, érthetetlen szavak lesznek a hajtás után.
Én szóltam...
És most így írás közben fura látvány, hogy 6°C-ban fociznak a srácok rövidnadrágban és pólóban. Talán ezért is jobb a brit futball mint a magyar? Na mindegy, ne politizáljunk.
Páran közületek már részben ismeritek a sztorit.
A történet azzal kezdődik, hogy elindultunk Angliába. Mikor az ember nekivág valami nagyobb dolognak, rendszerezi a teendőket és igyekszik mindenre gondolni. Mi is így tettünk, és pár nappal indulás előtt autót béreltünk. És a kálvária elkezdődött...
Szombaton végre megjöttek a National Insurance számaink... hurrá!
Ha jól emlékszem, Magyarországon is van/volt ilyen, hogy háztartásonként illetve készülékenként kellett fizetni a TV adásért. Vagyis a földfelszín közelben sugárzott analóg TV és rádió adásokért.
Egy újabb napsütéses hétvége, és úgy gondoltuk körbenézünk a szomszédban is.
Úticél: HITCHIN
A vasárnap reggel kivételesen ébresztővel indult.
Történt ugyanis, Móni egy kollégája költözik és akadt pár holmi, amit nem tud az új helyre vinni. Így új lakókra tettünk szert, mint például két álló polc, egy tükrös akasztós szekrény, éjjeli szekrény. A konyha is bővült, Mr Matsui nyugdíjba vonult. És ennek semmi köze ahhoz, hogy ma reggel már nem akarta rendesen melegíteni a kávét. Matsui véleményére gondolom nem vagytok kíváncsiak, így azt nem közlöm.
Szereztünk még pár bögrét (az ugye sosem elég), poharat, de van már rendes méretű vágódeszka is, nem kell a tenyérnyi felületen aprítani a gigászi hagymafejeket. Szóval köszönjük a felajánlást, tartós bérletre megőrizzük.
Ahogy elnézem, elég régen írtunk.
Az alattunk lévő lakásban még mindig felújítás zajlik (már első nap is hallottuk), nekem egyelőre még mindig nincs munkám, de kitartóan küldözgetem az önéletrajzokat. Az időjárás a szokatlan enyhéről tipikus őszire fordult. Éjjelente már kellemetlenül hűvös van, és nappal sem kúszik fel 16 foknál feljebb a digitális hőmérő higanyszála. Az interneten megtaláltuk, az otthoni időképhez hasonló brit weboldalt, így nagyjából tudjuk mire kell számítsunk időjárás terén.